Mi a baj a tűzálló öntvény rétegzésével?
A tűzálló öntvény réteges jelensége nagyrészt a részecskék nem megfelelő arányának tudható be.
A tűzálló öntvény előállítása során a durva részecskék és a mikropor a folyamatarányban nem jó, és a mikropor iszapja elválik a durva részecskéktől víz hozzáadásával és kevert öntésével.
A réteges jelenség néha nem tükröződik a laboratóriumban. A vizsgálat során a mikroventilátor iszap likviditása a tűzálló öntés felületén van. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tényleges használat során a likviditás megtörténik, mert a tényleges építés során a hozzáadott víz mennyisége és az építési hőmérséklet eltér az építő személyzet műszaki és felszereltségétől, de a laboratórium által mért likviditás nem használható fel alapján.
Más szóval, tűzálló önthető az alkalmazási anyag, és az elemzési alapnak a tényleges használati műveleten kell alapulnia. Nem támaszkodhat teljes mértékben a laboratóriumi adatokra, mint a termék végső értékelésére.
A kísérleti folyamat során a tűzálló öntvény nagyon könnyen vezérelhető. Ez nem más, mint a hozzáadott víz mennyisége, de a tényleges alkalmazás során számos tényező befolyásolja a vezérlést az akkori helyzetnek megfelelően. A kísérletben az öntést általában asztali vibrációs vagy körhüvelyes kísérletekkel értékelik az öntött anyagok likviditására. A kerek hüvelynek azonban más lesz az eredménye, mivel a tűzálló önthető anyagok részecskearánya és szemcsemérete eltérő. Például a vasrés maximális szemcséi 25 mm-esek lesznek, de az általános öntés maximális részecskéi 10 mm, de úgy néz ki, mint a permetezés. Ezért a tesztadatok néha pontatlanok. A permetező bevonatok és bevonatok építési teljesítménye teljesen eltérő, így a felhasználás hatása is eltérő.
A tűzálló öntvény likviditása nagyon fontos. Nincs olyan likviditás, amelyet ne lehetne megkonstruálni, hanem a rétegződés a likviditás előtti kontroll folyamata. Ezért a szemcsék aránya a tűzálló önthető gyártási folyamatban is a legfontosabb prioritás.
